A fűtési díj csökkentése minden fogyasztó számára központi kérdés, ezért kezdődött el az iparosított technológiával épült lakóépületek fűtéskorszerűsítése, közismert nevén a panel-program, mely során a több évtizede épült társasházak fűtési rendszerének átalakítása történt meg, az energiamegtakarítás jegyében. Tekintettel az épületek korára és az építési technológiára kiemelkedő jelentősége van a beruházások megvalósításának, hiszen az ilyen típusú házakban nagyszámú fogyasztó lakik. Azonban a korszerűsítés – mint feltétlenül támogatandó törekvés – egyes fogyasztók esetében épp az ellenkezőjét eredményezte, mint azt a beruházás megvalósításával remélhették.
A közelmúltban a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségére érkezett beadványban a panaszos előadta, hogy abban a társasházban, melyben lakik a földszinti lakások vonatkozásában, ahol ő él, 70.000 Ft összegű hődíjat számlázott ki a szolgáltató, míg az emeleten lévő lakóknak a vállalkozás 30 – 40.000 Ft-ot visszatérített. Ebből következően a fűtésért kiszámlázott díjat nem tartotta jogos követelésnek. Az ehhez hasonló esetek elkerülése érdekében érdemes megnézni a költségek megosztásának mechanizmusát, az aránytalanságok kialakulásának lehetséges okait.
A fűtési időszak végén - a GJ-ban számolt - hődíjat mért hőmennyiség után kell fizetni az éves leolvasást követően.a fogyasztói hőközpontban felszerelt, hitelesített hőmennyiségmérővel
A fűtéskorszerűsített lakásokban a radiátorokra úgynevezett költségmegosztó készülékek kerülnek felszerelésre. Ezen készülékek által mutatott érték leolvasásával állapítható meg, hogy a társasházi lakóközösség által elfogyasztott összes hőből mennyi energia jut az egyes lakásokra, illetve azok egyes helyiségeire. Fontos kiemelni, hogy az elszámolás – a költségmegosztók lététől függetlenül - a hőfogadó helyiségben felszerelt hiteles mérőkészülék adatain alapul, a fűtőtesten áthaladó hőt érzékelő költségmegosztóknak csupán az energia árának felosztásában – a fűtési díj arányosításában - van szerepe, ezek nem is tartoznak a kötelezően hitelesítendő mérőkészülékek közé. A költségmegosztó berendezés a fűtőtest hőleadását úgynevezett egységekben méri, melynek nincs hagyományos – C° vagy GJ – mértékegysége, így a mutatott érték alapján a fizetendő számla összege sem határozható meg.
Az elszámolás során kialakuló vita megelőzhető azzal, ha a fogyasztó az őszi hónapokban ellenőrzi a költségmegosztókat. Ha a mérőfolyadékot párologtató készüléken a folyadék szintje a nulla érték alá csökken, vagy az elektronikus kijelzésű és távleolvasású berendezésen az előző évi fogyasztás értékeként nem nulla szerepel, a hőmennyiség elszámolása várhatóan nem lesz pontos, a digitális mérőnél az esetleges hibajelzés miatt a leolvasás is meghiúsulhat.
A költségmegosztók leolvasását az úgynevezett költségosztással foglalkozó cégek végzik. Ezen vállalkozások a leolvasásra és az elszámolás elkészítésére a lakóközösséggel kötnek szerződést. A cégek a hőfogyasztásról társasházanként összesítőt, valamint lakásonkénti kimutatást készítenek, melyet a közös képviselőnek küldenek meg. A közös képviselő a lakások felhasznált hőmennyiségeiről az egyéni elszámoló lapok átadásával tájékoztatja a lakókat. A fentiekből fakadóan a leolvasási tevékenységet, annak elvégzését a szerződés határozza meg. Ezért az egyes társasházaknál eltérhet a leolvasás időpontja is, mely jellemzően a fűtési időszak végén van, de lehet a naptári év végén is, illetve a felek rendelkezhetnek akként, hogy évente több alkalommal kerüljön rá sor.
A fűtés elszámolását a társasház lakóközössége rendszerint közgyűlésen, lakógyűlésen fogadja el. A közösség döntéshozatala során fontos tényező a lakók tényszerű tájékoztatása az egyes lakások vonatkozásában elszámolt hőmennyiségről, tekintettel arra, hogy a későbbiekben az elfogadott felhasználási mennyiség alapján állítja ki az elszámoló számlát a távfűtő vállalkozás, mely nem részese az elszámolás folyamatának, ezért a lehetséges számlakifogásban sérelmezett hőmennyiséget érdemben vizsgálni sem tudja.
A tulajdonosoknak lehetőségük van a fűtési költségek megosztásának módját meghatározni. Mivel a radiátorokra szerelt költségmegosztó csak a fűtőtest által leadott hőt rögzíti, ugyanakkor az épületet a csővezetékek is melegítik, így a közös helyiségben mért hőmennyiség szétosztásánál nem elhanyagolható az, hogy milyen arányban veszik figyelembe a költségosztó adatait, illetve a fűtött légköbméter nagyságát. Igazságos megoldásnak tűnik a teljes fogyasztás egyik felének a fűtött térfogat másik felének a költségosztó adatai alapján történő elszámolása, ekkor azonban a hosszabb csőhálózattal rendelkező – például fűtött üzlethelyiség közelében lévő - lakások a közös teherből kevésbé részesednek.
A szerződéses jogviszonyból fakadóan a megállapodás be nem tartásakor, esetleges hibás, késedelmes teljesítésekor - az ellenőrzési-felügyeleti jogot gyakorló közigazgatási szerv hiányában - a társasház a céggel szemben a Békéltető Testület vagy bíróság előtt csupán a szerződésből fakadó jogait tudja érvényesíteni.
A költségek alakulása tekintetében a fentieknél nagyságrendekkel fontosabb műszaki kérdés az, hogy a fűtéskorszerűsítéssel párhuzamosan az épületen elvégezték-e a szigetelési munkálatokat. A hőszigetelés tekintetében nemcsak az anyagnak, az úgynevezett polisztirol hablemez minőségének van szerepe, hanem a vastagságának is.
A fentiekhez hasonló fontos műszaki kérdés a nyílászárók, illetve azok tömítésének megfelelősége. A panellakások építése idején még nem volt központi kérdés az energiatakarékosság, a beépített anyagok tartóssága. Ezen túlmenően az épület életkorából fakadóan az anyagok – különösen a faszerkezetű ablakok – jelentősen elhasználódtak. A modern nyílászárók használata mellett nem elhanyagolható azok tömítésének szem előtt tartása sem, hiszen nem várható komoly költségcsökkenés, ha az ablakon keresztül elszökik a meleg.
A várthoz képest eltérő fűtésdíj egyik eredője lehet a lakás épületen belüli elhelyezkedése, nevezetesen az, hogy földszinti, emeleti, esetleg a ház sarokrészén található-e a fogyasztó otthona. A számla összegének meghatározásakor a különböző korrekciós tényezőkkel nehéz ezen szempontot megfelelően figyelembe venni, mely ugyancsak eltéréseket okozhat azonos méretű lakások tekintetében.
A fentiekben kifejtettek csupán a figyelemfelhívás, tájékoztatás szándékát célozták annak érdekében, hogy a jelenleg előforduló elszámolási viták a pontos ismeretek birtokában elkerülhetőek legyenek. Álláspontunk szerint az aránytalanságokat eredményező objektív körülmények – például nem megfelelő szigetelés – hatásait az elszámolás során figyelembe vett tényezőkkel nagymértékben csökkenteni lehet, ezzel a valós hőfelhasználást megközelítővé tehető az elszámolás. Bízunk abban, hogy a cikkben érintett kérdéskörök bemutatásával, átgondolásával hozzájárulhatunk a távfűtés terén jelentkező problémák orvoslásához.