A csökkentés érvényesülése
2013. január 1. és október 31. közötti fogyasztási időszakban
A csökkentett összeg legfeljebb a 2012. november 1-jén alkalmazott díjtételek alapján, ugyanazon feltételekkel (fogyasztás, légtér-fogat, stb.) számított összeg 90%-a lehet.
2013. október 31-ét követő fogyasztási időszakban
A csökkentett összeg legfeljebb a 2013. október 31-én alkalmazott díjtételek alapján, ugyanazon feltételekkel (fogyasztás, légtérfogat, stb.) számított összeg 88,9%-a lehet.
A kedvezmények érvényesülésének feltételei: lakossági díjfizetőként, illetve lakossági felhasználóként történ-jen a vételezés 2012. december 31-ét, illetve 2013. október 31-ét követő idő-szakra vonatkozó szolgáltatásról szóljon a számla
Tájékoztatás a csökkentésről
A távhőszolgáltató a kibocsátott számlán köteles jól láthatóan, színes mezőben kiemelve feltüntetni a rezsicsökkentés eredményeképpen jelentkező megtakarítás összegét az elszámolt időszak vonatkozásában, valamint a 2013. január 1-je óta eltelt időszakban.
Nem érezteti hatását a csökkentés
A társasházak esetében a fűtésre használt hőmennyiség mértékének megállapításához az épületet ellátó hőközpontban lévő, hiteles hőmennyiségmérőn mért adat szolgál alapul. A mért adatoknak megfelelő díj megosztására három lehetőség áll a lakók rendelkezésére, és mindhárom lehetőségnek egyaránt vannak előnyei és hátrányai.
Az első módszer a hődíj légköbméter arányok szerinti megosztásán alapul. Ez a mód leginkább a kisebb lakásokban élő lakóknak kedvez, és hátránya, hogy egy nagyobb lakással rendelkező tulajdonos gyakran hiába próbál takarékoskodni, mivel a díjat valamennyi lakó közös fogyasztása határozza meg, így a takarékoskodni próbáló nagyobb lakással rendelkező (annak ellenére, hogy „lecsavarta a radiátort”) többet fizet a folyamatosan túlfűtő, kisebb lakással rendel-kező szomszéd lakó miatt. Ez különösen azoknál a társasházaknál jelent gondot, ahol néhány nagyobb és több kisebb lakás található.
A második nyitva álló lehetőség a költségmegosztók alkalmazása. Ez a megoldás leginkább a nagyobb lakásban élőknek kedvez. A költségmegosztók alkalmasak arra, hogy a hitelesen mért hőmennyiséget szét lehessen osztani akár lakásonként vagy nagyobb egységenként. Az így meghatározott arányok alapján kiszámítható, hogy a közös fogyasztásból mennyi jut az egyes lakásokra.
A harmadik megoldás a lakásonkénti „mini” hőközpontok üzembe helyezése. Ebben az esetben a lakást egy saját hőközpont látja el, így az elszámolás a fogyasztó tényleges fogyasztásán alapul. A távhőszolgáltató pedig nem a társasházzal, hanem magával a fogyasztóval áll szerződéses jogviszonyban.
A fűtési költségmegosztók használatával kapcsolatban jogszabály állapít meg részletszabályokat. Sok esetben megoldást jelenthetne, ha a társasház közgyűlése korrekciós tényezők alkalmazása mellett döntene, mivel a jogszabály a korrekció alkalmazása során különböző nagyságú tényezőket határoz meg a földszinten, illetve a legfelső emeleten elhelyezkedő épületrészek, sarokhelyiségek, illetve északi oldalon található épületrészek esetén.