2014 tavaszán több változás is történt a hibás teljesítést érintő szabályozásban, így több ponton módosultak a szavatosságra és a jótállásra, valamint a minőségi kifogások intézésére vonatkozó rendelkezések. Az alábbi tájékoztató a korábbi szabályozáshoz képest történt változásokat foglalja össze.
A jogszabályi háttérben 2013-hoz képest lényeges változás, hogy 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új PTK.).
Ehhez kapcsolódóan több ponton is módosult az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), mely – a Mellékletre vonatkozó változások kivételével – 2014. év április hónap 9. napjától lépett hatályba.
A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet helyébe 2014. év május 14. napjával a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) lépett.
A változásokkal kapcsolatban szükséges kiemelni, hogy az új PTK. szabályait kizárólag a 2014. március 15-én, a Korm. rendelet módosított rendelkezéseit (a Melléklet kivételével) a 2014. április 9-én, az NGM rendelet előírásait 2014. év május 14-én, illetve azt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
Mivel a jótállás és a szavatosság a szerződéskötést követően még több évre kihathatnak, ezért ezen a területen a következő pár évben párhuzamosan kell majd a régi és az új szabályokat alkalmazni, attól függően, hogy mikor kötötték a felek a szerződést.
A Korm. rendelet Melléklet módosítását a 2014. szeptember 15-én, illetve azt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
Változás az alapfogalmakban
Fogyasztó és vállalkozás
Az új PTK. a fogyasztó fogalmát leszűkítette kizárólag olyan természetes személyekre, akik szakmájuk, önálló foglalkozásuk vagy üzleti tevékenységük körén kívül járnak el. Fontos változás, hogy bevezetésre kerül a vállalkozás fogalma is, melyet a törvény a fogyasztó „ellentéteként” definiál: vállalkozásnak tehát a szakmája, önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró személy minősül.
Változások a (kellék)szavatosság körében
Szavatossági igények
Az új PTK. által bevezetett szabály alapján a második lépcsőben szereplő igényekre való áttérésre akkor is van joga a fogyasztónak, ha a kijavításhoz, kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. A fogyasztónak a vállalkozás általi kijavításhoz, kicseréléshez fűződő érdekmúlását bizonyítani kell.
Hangsúlyosabban jeleníti meg az új PTK. a fogyasztó azon jogát, hogy a hibát az eladó költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, azáltal, hogy nem különállóan, hanem a második lépcsőben található másik két igény (árleszállítás és elállás) között szerepelteti. Mindez azonban érdemi változást nem jelent, a gyakorlatban a régi Ptk. alapján is ugyanolyan „másodlagos” igényként lehetett érvényesíteni ezt a jogot.
Mivel az új PTK. semmilyen, a kellékszavatosságra vonatkozó szabálytól nem engedi a fogyasztó hátrányára való eltérést, ezért továbbra is elmondható, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés is, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.
Szavatossággal kapcsolatos határidők
Az új PTK. a kellékszavatosság igényérvényesítési határidejének egész szabályozási rendjét átalakította. A határidők kapcsán az új PTK. legfontosabb rendelkezése, hogy megszüntette a jogvesztő határidőket, így a kellékszavatossági igények érvényesítésére kizárólag elévülési jellegű határidők vonatkoznak, melyek az elévülés nyugvásának szabályai szerint meghosszabbodnak, illetve megszakadás esetén újrakezdődnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megszűnt a szavatossági jogok érvényesítésének (a régi Ptk. 308/A § (1) és (2) bekezdésében szabályozott) azon korlátja, miszerint fogyasztói szerződésben a teljesítést követő 3 éven túl (vagy az ennél hosszabb, jogszabályban meghatározott kötelező alkalmassági időn túl) már nem érvényesíthető szavatossági jog.
A fogyasztó - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan - a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényeit.
Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan (pl.: lakás, földterület) a szavatossági igény bármely szerződés esetén bármely jogalanyok között (azaz a szerződés jogalanya lehet fogyasztó, nem fogyasztó, vállalkozás) öt éves elévülési határidő alatt érvényesíthető.
Az új PTK. szabályozására figyelemmel nem csak az egész dologra vagy jelentősebb részére kezdődik újból a kellékszavatossági igény elévülése, hanem a dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett (bármilyen) részére is.
Fontos, hogy az új PTK. kifejezetten kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egyéves és három hónapos „végső határidő” alatt, azaz abban az esetben nem nyugodhat az elévülés, ha a korábbi nyugvás miatt az elévülési időből már kevesebb, mint egy év, illetve három hónap van hátra („nyugvás nyugvása kizárt”).
Bizonyítási teher és költségviselés
A szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a jogszabályváltozások után is a kötelezettet (vállalkozást) terhelik. Az új PTK. költségviseléssel kapcsolatos új szabálya azonban, hogy az megoszlik a felek között, ha a dolog meghibásodásában közrehatott a fogyasztó karbantartási kötelezettségének elmulasztása.
Akkor minősül mulasztásnak a karbantartás hiánya a fogyasztó részéről, ha a dolog karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a kötelezett e tekintetben tájékoztatási kötelezettségének eleget tett (például olyan használati-kezelési útmutatót kapott, mely a karbantartási előírásokat is tartalmazza). Ekkor a felmerült költségeket a jogosult közrehatása arányában köteles viselni.
Változatlanul él azon szabály, miszerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.
Az első hat hónapban tehát a vállalkozás oldalán van a bizonyítási teher, neki kell bizonyítania, hogy a fogyasztónak eladott dolog a teljesítés időpontjában megfelelt a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Hat hónapon túl azonban már a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a termék hibás volt.
Egyéb változások
A szavatossági felelősség alóli mentesülés körében az új PTK. az általános szabályoknál nem tartalmazza külön a jogosult által adott anyag hibája miatti mentesülés esetét. Ennek az az oka, hogy ez a szabály átkerült a valamilyen eredmény létrehozására irányuló (jellemzően vállalkozási) szerződésekre vonatkozó rendelkezések közé, ahová ez jobban illik; hiszen ezeknél a jogviszonyoknál jellemző, hogy a vállalkozó nem csak „hozott anyagból” dolgozik.
Bár az új PTK. nem nevesíti a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelését (azaz, ha a szerelésre a szerződés alapján kerül sor, és azt az eladó, vagy annak képviselője végzi el) mint hibás teljesítést, azonban ebben az esetben is hibás teljesítésről beszélhetünk, ugyanis a kötelezett által végzett szerelés is része a szerződés teljesítésének. Ha az összeszerelést a fogyasztó végzi el, a szakszerűtlen összeszerelés szintén hibás teljesítésnek tekinthető (függetlenül attól, hogy ezt az esetet sem nevesíti az új PTK.), ha az a termékhez adott használati útmutató hibájára vezethető vissza, mivel az is a jogszabályban megállapított minőségi követelmények megsértését jelenti.